<p>Kedves Nikimano..</p>
<p>A helyzeted ismerem, bár pánikbeteg nem voltam, de depressziós igen.</p>
<p>Nem hinném hogy öngyilkos akarsz lenni igazából. Ez sose volt megoldás semmire.</p>
<p>Amikor öngyilkosok akarunk lenni valójában vissza akarjuk állítani a sérült élet integritását, a dolgok normálisnak tartott menetét. Azért akarjuk a halált mert ebben látjuk a problémák egyedüli megoldását. De valójában a boldog életre vágyakozunk. Mindenki sejti hogy kéne meghalni, de megtenni..az borzasztó, és gyakran félresikerül.</p>
<p>Jobb ha belátjuk hogy a szuicid gondolatokat le kell küzdeni.</p>
<p>A pánikbetegségedet nem hiszem hogy tartósan le lehet küzdeni ilyen családi háttérrel.De jó lenne ha rendszeresen tennél valamit ami elvonja a figyelmedet:</p>
<p>zene, írás, rajz, sport. Rendszeres tevékenység ami esetleg önkifejezés is gyengitheti a stresszet és a rossz gondolatokat. Esetleg leirhatod a félelmeidet, azt amit szeretnél helyettük, szintén rendszeresen, és megbeszélhetnéd egy értő személlyel.</p>
<p>Ennyi ötletem van. Sajnos nem sokkal több közhelyeknél. De mindenképpen el kell távolítanod a negatív érzéseket, és ha lehet változtatni az életkörülményeken.</p>
<p> </p>
↧
